Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémtörténetek 1.

BG By Ego Box

 

 


 

RÉMTÖRTÉNETEK!!!Hogy IGAZÁN FÉLj!!

 

A temető 

 

 Voltatok már éjszaka temetőbe? Ugye nem sokan.Azok tették jól akik elkerülték a sötét látogatást.Néhányan úgy döntöttek, kimennek a temetőbe pontban éjfélkor. Ott sétálgattak a sírok köztt, minden nyugodt volt és csendes. Csak néhe egy-egy kutya vonyított bele az éjszakába. De hirtelen olyan koröm sötét lett a temető mindha fekete kendőt terítettek volna le rá.Már a holdat meg a csillagokat sem lehetett látni. A mécsesek és gyertyák is kialudtak. A srácok nagyon megijedtek, rögtön haza akartak menni. Ahogy a temető kapujához rohantak, észrevették, hogy a régi gondozatlan sírokból, oszlásnak indult hullák másznak elő. A szemük vérben forgott, fogaik rohadak és hegyesek voltak. Tele emberi hussal. Hörgő hangokat adtak ki. Rengetegen voltak, legalább 200-an. A fiatalok felé indultak. A gyerekek, sikoltozva szaladtak az élőhalottak elől. De hiába, mindegyiket elkapták. Kivéve egyett. Aki nekem elmesélte. A többieket a szó szóros értelmében a szörnyek cafatokra tépték és megették. Az egyik még élt mikor a gonosz élőhalott hatalmas fogaival kiharapott belőle egy nagy darab hust. Pont a hasából, a belei csak úgy lógtak a semmibe. A többiekre is ez a sors várt. Aki nekem elmesélte ezt a történetett. Azóta nos meghallt. Felkötötte magát. A halottakat másnap délután találták meg, jobban mondva csak a maradványaikat. Belek, vér, csonthalom, haj, stb. A Sírok pedig háborítatlanul voltak eredeti helyükön

 

 

 

MA ÉJFÉLKOR ISMÉT MEGTÖRTÉNIK, UGYE TE IS OTT LESZEL!!!!!!!! VAGY INKÁBB NEM?

 

 

 

 


 

 

 

 

 

A balta

 

 

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s
kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái
közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom
elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól
ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Tamásnak, a lányt
Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk,
ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam
volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy
hibát: szerelmesek lettek egymásba.

Enikőt már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmes voltam belé első perctől fogva.
Tamást az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és
csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül. 
Tamás félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt,
leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.
Eljött az én időm!
Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.
A tisztás szélén a homályban, ahol Encsi nem vehetett észre,
végigosontam Tamás után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol
ő.  Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a
legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam
sokáig az időt.
- Ne haragudj pajtás. – suttogtam, és két kézzel
meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a
hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.

Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsi, mikor
meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal
elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy
idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan
megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.
- Jó estét kedvesem! – köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Tamással vagyok itt… tudod, járunk.
- Tudom. Ő most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?

Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te…
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! – mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét…

 

 

 

Péntek 13......éjfél...... 


A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! 
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! 
Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta!először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzbe3n forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!! 
A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! 
Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak eött! 
Sikitva szaladt ki a szobájából,szölni a többieknek...... 
Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s fálrenézve ekkor megpillantotta a hugár is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón! 
A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!! 
Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csöpp... csöpp... csöpp...

Az ablakon kövér esőcseppek folytak le, a vihar fáradhatatlanul verte az üveget.
A kislány félt a vihartól, főleg, ha egyedül volt otthon. Most ez
történt, hiszen a szülei üzleti úton voltak valahol az ország távoli
pontján.
Csak a kislány kiskutyája volt még otthon, amit karácsonyra kapott alig fél éve.
A falióra háromnegyed tizet mutatott, odakint már besötétedett. A
kislány elfordult az ablaktól és a megvetett ágyához lépett. Kibújt a
papucsából és leguggolt kutyája mellé. Az eb felemelte a fejét és gyors
farkcsóválással hálálta meg a simogatást. Megnyalta a kislány kezét,
majd vakkantott egyet.
- Halkabban Austin. Még felébreszted a szomszédokat. Tudod, milyen
gonosz Viktor bácsi. - csitította le Laura a kutyát, majd
felegyenesedett, felmászott az ágyra és bebújt a takarója alá - Jó éjt
Austin.
A kislány behunyta szemeit és szüleire gondolt elalvás előtt. Szerette
volna, ha itthon lennének, mert akkor kimehetne hozzájuk és bebújhatna
közéjük. Ott mindig biztonságban érezte magát, s mindig nagyon jól
aludt. Persze általában reggelente a saját szobájában ébredt, de ez
cseppet sem zavarta, mert nem ébred fel, mikor édesapja áthozza.

Most azonban nem tud hová bújni a vihar elől, egyedül kell elaludnia,
ami kicsit sem volt könnyű. Nagyon félt és minden egyes villámcsapásnál
és menydörgésnél felpattantak szemhéjai és kimeredt az ablakon az
esőre.
Egy idő után megfordult és megpróbált nem foglalkozni a tomboló viharral, de ekkor sem tudott elaludni.
Az óra szerint már lassan éjfél is elmúlt, de a kislány még mindig csak forgolódott az ágyban.
A nyitott ajtón át kilátott szülei hálószobájába, de most hiába ment volna ki, senkit sem talált volna.
Odakint újabb villám csapott be valahová, mikor valami furcsa zajra
lett figyelmes a konyha felől. Mintha csöpögött volna valami. Csöpp…
csöpp… csöpp…
Nagyon megijedt, nem tudta, mi lehet a hangok okozója. A hátára feküdt
és bal kezét lelógatta Austin mellé. A kutya felemelte fejé mellső
lábairól és megnyalta a kézfejét. A kislány ettől megnyugodott kissé,
és ismét megpróbálkozott az alvással. Igyekezett sem a viharra, sem
hangokra nem figyelni, de még így sem volt képes álomba szenderülni.

A konyhából megint hallatszottak a hangok: csöpp… csöpp… csöpp…
A kislány szíve hevesen kezdett verni, s egyszerűen nem tudta becsukni
a szemeit. Félt, legszívesebben sírva fakadt volna, de ahhoz elég nagy
volt már, hogy tudja, ez nem segít.
Kezét lelógatva feküdt az ágyán és hagyta, hogy Austin nyalogassa a
kézfejét. Ez megnyugtatta, bár azt nem tudta megmondani, hogy miért.
Talán így érezte, hogy nincs teljesen egyedül.
Újból megpróbálta lehunyni szemeit, de csak erőszakkal volt erre képes
és így is minden egyes neszre felkapta a fejét. Néha lépések zaját
vélte hallani, néha mintha az édesanyja húst szeletelt volna a
konyhában, de vinnyogást is hallott. Ezek nagyon megijesztették, de
Austin mindig meg tudta nyugtatni annyira, hogy ne kezdjen sírni.
De aludni továbbra sem bírt. A csöpögő hangok sem múltak el a konyha
felől, s végül annyira megrémisztették, hogy hiába lógatta le a kezét,
még Austin sem tudta megnyugtatni.
Hosszú perceken át tűnődött, vajon mit kéne tennie, míg végül úgy
döntött, hogy megy és megnézi mi lehet a hangok gazdája. Még egyszer
utoljára leengedte a kezét és hagyta, hogy Austin végignyalja, ebből
merített bátorságot. Ezután felült és az ágy végébe kúszott. Óvatosan
lemászott a földre, s halkan elindult kifelé.

Először a szülei hálóján kellett keresztül mennie, majd egy rövid
előszoba következet, s abból nyílott a konyha. Nagyon félt, lábai
remegtek, hogy a térdei össze-össze verődtek. Nehezen összegyűjtögetett
bátorságából minden egyes lépésnél elveszített egy keveset, s mire az
ajtóhoz ért, már mind elfogyott.
A csöpögő hang most már biztosan innen jött, csak az volt a kérdés, vajon mi okozhatja.
A kislány nyelt egyet, majd remegő kézzel lenyomta a kilincset. Az ajtó némán kitárult, s ő belépett a tökéletes sötétségbe.
Bal kezével felnyúlt és némi nyújtózkodás után megtalálta a
villanykapcsolót. Halk kattanás hallatszott, majd vakító fény áradt
szét a helyiségben.
A kislány kezeivel takarta el a szemét így óvva őket a bántóan erős
világosságtól. Mikor már úgy érezte, hogy hozzászokott a fényhez,
leengedte a kezeit.

A látvány, ami elé tárult, elborzasztotta és undorította is egyaránt.
A konyha amúgy hófehér falai most vértől voltak mocskosak, a linóleum
padlón húscafatok hevertek szerteszét. A konyhaasztal fájába egy
hatalmas kést állítottak, mellyel a kislány anyja a csontos húsokat
szokta szétvágni.
Most azonban valami sokkal rettenetesebbre használták az eszközt.
Néhány centire a pengétől a kislány kutyájának, Austinnak a megcsonkított teste hevert.
A kislánnyal szemközti falra Austin vérével szöveget írtak:
\"A gyilkosok is tudnak kezet nyalni!\

 

 

 

 

 

 

 

 

 


  Halottak napja.

Halottak napján emlékezünk elhunyt rokonainkra.
De mi történik ha elfeledkezzünk akár egyikőjükről is. Az egyik ismerősöm igy járt. Szandra nagyapja egy éve hallt meg. A lányt nagyon megviselte a történet. De halottak napján mégse gyújtott gyergyát az öreg úr sírjánál. A temetőt kivilágította a sok mécses és gyergya. A lány haza indult. nagyon sőtét volt az utcán, úgy érezte mindha valaki követné. Nagyon gyorsan lépkedet. Mikor az ajtóhoz ért leejtette a kulcsokat. Gyorsan fölkapta őket és berohant a lakásba. Megengedte a vizet majd levetkőzött. Beszállt a kádba. Hirtelen valami csöpögni kezdet a plafonból. A lány felnézett és elsíkítitotta magát. A plafonból vér folyt. Szandra kiugrott a kádból és a konyhába rohant. Csak egy törölkőzőt csavart maga köré. A konyhában minden a levegőbe röpködöt. A falakból vér folyt. A lány pánikba esett és kirohant az utcára. Örülten sikitani kezdett. A szomszédok azzonal a segítségére siettek. De mikor elő adta tőrténetét mentőt hívtak. Az orvosok szét néztek a lakásba de nem láttak semmi különöset. Szandrát elmegyógyintézetbe vitték. A lány ott egy kicsit megnyugodott a sok nyugtató hatására. De egyik éjszaka megjelent a nagyapja szelleme. Unokám elfeledkeztél rólam halottak napján a lelkem miattad a főldön maradt. A lány rohamot kapott a földre esett és rángatózni kezdet soha többé nem tért magához. Csak egy üres test maradt.
MI A TANULSÁG? SOHA NE FELEJSD EL EGYIK HALOTTADAD SE!

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ha-ha-ha...

(Fejja, 2012.08.17 20:35)

Bocs, de ezt végigröhögtük... xĐ és azok a helyesírási hibák... :D

Re: Ha-ha-ha...

(Zumbus, 2012.08.17 20:46)

Mi is. Lol mi hárman :D A következő mégjobb. Kicsit Dejavú az egyik sztori

Re: Re: Ha-ha-ha...

(Puszedli, 2012.08.17 20:57)

Én egyedül vagyok, de így is mókás :Đ 2.ban Ödön bácsi a pedofil :D 5éves gyerekek mennek a házába.. Mármár szinte barátokközt. Ödön bácsi Mariska néni. (aki meg cukros néni... ha van olyan...)